A salgótarjáni városközpont fölé magasodó Szent Imre-hegyen állunk, a Jézus Krisztus szenvedését és kereszthalálát megörökítő Kálvária emlékhelyen. A Golgota, ahol Jézust keresztre feszítették, Jeruzsálemben található, de a világ és a Kárpát-medence számos pontján keresztek és stációk emlékeztetnek minket a megváltásra. Ezek közül is kiemelendő a salgótarjáni Kálvária, amelyet „a trianoni magyar kálvária” emlékére építettek.
Salgótarjánt, a sok ezer lakosú nagyközséget 1922. január 27-én nyilvánították várossá. A fiatal város vezetői közül többen a trianoni békediktátum után a kényszerű, új országhatárok mögé menekült tisztviselők voltak. Salgótarján a trianoni békediktátum által 1920-ban határtelepüléssé vált a kettévágott Nógrád vármegyében, és a szintén kettéosztott Rozsnyói Egyházmegyében. A város társadalma és hívő közössége éppen ezért megértette és magán is érezte az összetartozás fontosságát.
Már 1927-ben felmerült a gondolat, hogy Kálváriát építsenek a város felé magasodó Pipis-hegyre. A Kálvária első terveit a helyi művész, Bóna Kovács Károly már ekkor elkészítette, de a teljes megvalósításra még 15 évet kellett várni. Időközben, az 1930-as Szent Imre-emlékév során a hegyet, a leendő Kálvária területét, Szent Imre-hegynek nevezték el, 1931-re pedig elkészült a Szent István király országfelajánlását megörökítő Magyar feltámadás barlang. (Nézze meg a barlangnál található QR-kódot további infoemációért!)
Az 1938-as Szent István Emlékév és az akkor tartott eucharisztikus kongresszus, valamint a Felvidék déli részének visszatérése kapcsán újra előtérbe került a Kálvária befejezése. Dr. Förster Kálmán polgármester felhívást intézett a város lakossága felé, így jött össze mintegy 1000 pengő, a Kálvária azonban még ekkor sem készülhetett el teljesen. Nagyon fontos kiemelni, hogy a szakrális helyet a város közönsége a saját költségén, közadakozásból építtette az ekkor országszerte érzékelhető „katolikus reneszánsz”, azaz vallási megújulás jegyében. Az időközben jelentkező gazdasági válság és a háborús nehézségek azonban lelassították az építkezést.
A salgótarjáni kálváriát 1943. június 5-én, a trianoni békediktátum évfordulójához kapcsolódva 16 óra 30 perckor szentelték fel a Szent Imre hegy déli lejtőjénél, a Karancs-völgye felé tartó katlan szélén. A szentelési ünnepségen a városunkban működő ferences rendház vezetője, az országos hírű hitszónok, Réz Marián ferences atya beszélt a hívekhez, a szentelést pedig a Rozsnyói Egyházmegye püspöki helynöke, Dr. Pobozsny Róbert végezte, Bubnics Mihály rozsnyói püspök megbízottjaként. A fényes ünnepségen a déli (Főplébánia) és az északi (Szent József, ferences) templom hívő közössége együttesen, ünnepélyes körmenetben vett részt.
A Vörös Hadsereg 1944 decemberében elfoglalta a várost és azonnal megtörtént a kommunisták hatalomátvétele. A Szent Imre-hegyi Kálváriát irredentának minősítették, céljuk volt, hogy teljesen eltüntessék. A barlangot a közemlékezet szerint 1946 körül szétverték, a Kálvária stációi azonban – csodával határos módon – túlélték az ateisták rémkorszakát, mivel a hatalom egyszerűen hagyta, hogy a növényzet elszaporodjon és a benője a hegyet. Ezzel a hetvenes évek végére teljesen eltüntették a Kálváriát, az időközben felnövekvő helyi generáció túlnyomó többsége pedig legfeljebb otthon, a zárt ajtók mögött, a családi közegben hallhatott erről a szakrális építményről.
A rendszerváltást követően kiemelt látnivalóvá nyilvánították, a helyi cserkészek és lokálpatrióták erőt nem kímélve próbálták a területet helyrehozni. A 2006-tól regnáló polgári városvezetés egyik első intézkedése volt, hogy a közemlékezetbe visszahozzák a Kálvária gondolatát és felújítsák a szakrális helyet. Az Ipolyerdő Zrt. együttműködésével kitisztíttatták a hegyet, így – ahogyan a városlakók akkor fogalmaztak – „az egyik napról a másikra a szemük elé került egy Kálvária” a Szent Imre-hegyen. Ezt követően, 2012-ben, a várossá nyilvánítás 90. évfordulójára készült el az Országzászló Emlékhely. A város polgárainak kezdeményezésére Salgótarján Megyei Jogú Város közgyűlése 2012. szeptember 27-i ülésén úgy döntött, hogy helyreállítják a Kálvária stációit is.
2006.04.08. – Virágvasárnapi keresztút.
A jelenlegi stációképek műkő másolatok, Tarnoveán Katona Tamás restaurátor készítette el diplomamunkaként 2013-ban. A restaurált eredeti stációképeket a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban helyezték el. A stációkon látható fakereszteket az egyházasgergei Szent József Speciális Szakiskola tanulói készítették. A felújított Kálvária felszentelésére 2013 szeptemberében, az eredeti felszentelésének 70. évfordulója kapcsán került sor. Mivel időközben rendezték az egyházmegyei határokat, a felszentelést új egyházmegyénk, a Váci Egyházmegye akkori püspöke, Dr. Beer Miklós végezte. 2014-ben a Magyar Feltámadás barlangot is újjáépítették, így teljessé válhatott a Kálvária megújulása és a turisztikai lehetőségeken túl ismét szakrális helyként is funkcionálhat.
Immár közel két évtizede a városi és városkörnyéki plébániák örömmel teljesítik együtt az elődök akaratát, és évente kétszer végigjárják Jézus értünk vállalt szenvedésének szimbolikus útját, imádkozva Salgótarján városáért. 2019 őszén hosszú évtizedek után, vagy talán a Kálvária történetében először szentmisét is tartottak a városért a Kálváriahegyen. Kívánjuk, hogy aki itt jár, legyen zarándok vagy turista, pihenjen meg, gyönyörködjön a Karancs és a Medves vidékén, csendesedjen el, figyeljen a lelkére és – a Kálváriát építők eredeti szándékának megfelelően – gondoljon a szétszakítottságában is egységes magyar nemzetre!
A keresztút 14 stációját végig járva, minden állomásnál megtalálhatjuk Jelenits Istvánnak az oda vonatkozó írását. (lásd a stációk oldalán lévő QR kódokat) „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma: mindörökké!”
Elesik, feláll, majd megint elesik. Hátán saját „gyilkosát” viszi. Sokan nézik, gúnyosan, sajnálattal, vagy éppen sírva. Látja anyját, barátait, követőit. Közben megy, mert mennie kell. És újból elesik. De feláll, hogy teljesítse azt, amiért érkezett. Hogy megmentse a világot.<
Járja, végig Ön is, olvassa és elmélkedjen el Jézus Krisztus kínszenvedéséről, a haláláról és a feltámadásáról!